1947-es ütő gardon gyönyörű kivitelezésű iparművészeti hangszer az Iparművészeti Tanács bíráló Bizottság bírálatával XB-85-100/1947 bírálati számmal. Különös szépen díszített /kiemelt képek/ művészi múzeumi sosem használt darab.
105 cm magas legszélesebb része 38 cm
Az ütőgardon (gardon, gardony, ütősgardony, tekenyőgardon, csipi-s-üti, dob) olyan csellóra emlékeztető népi húros ritmushangszer, amelyet ütővel és „ csipkedéssel”, pengetéssel szólaltatnak meg.
Az ütőgardon teste egy darab fából van kifaragva, anyaga legtöbbször jávor-, nyár- vagy fűzfa. Kivájt teknőhöz hasonlít, nem túl hangsúlyos középhajlatokkal, végén vaskos, rövid nyakkal, fakulcsos hangolófejjel. A testet befedő tető sík vagy enyhén domború, a húrláb két oldalán szimmetrikusan elhelyezkedő, a vonós hangszerekére emlékeztető hangnyílásokkal. Ritkábban három, többnyire négy húrja van, melyek egy síkban futnak, lapos húrlábon áthaladva a húrtartóhoz csatlakoznak. Vannak csellóból átalakított, vagy annak mintájára kávásan, dobozszerűen felépített ütőgardonok is. A megszólaltatására vonó helyett ütő – ütőpáca, gardonpáca – szolgál, ez nagyjából 40 cm hosszú, seprűnyél vastagságú keményfa bot. A négyhúros ütőgardon három vastagabb húrja a nagybőgő G-húrjának felel meg, egy vékonyabb húrja pedig a cselló D vagy G húrjának. Ez utóbbi a pengető húr. A húrok leggyakoribb hangolása D– D– D– d, régebben használt hangolások még háromhúros hangszeren: D– d– g; D– d– a; A– d– d.
Az ütőgardon kísérő hangszer, rendszerint a szólista, a hegedűs tulajdona, aki feleségét vagy egyik közeli rokonát tanítja be a hangszer használatára, vagy egy-egy alkalomra felfogad erre a célra valakit. A hangszert nem vonóval szólaltatják meg: a zenész a jobb kezében levő ütővel az egyenes felületű láb miatt egy síkban lévő húrokra üt, a hangszert átkaroló bal kezének hüvelyk- és mutatóujjával pedig a pengetőhúrt felcsippenti, felemeli, majd elengedi, hogy rácsapódjon a fogólapra. Ez utóbbi technikát rácsaptatott pizzicatónak nevezzük. A kíséret ritmusképletében az ütés és a csippentés egymással váltakozik. A megütött hang tompa, üstdob jellegű, a csippentett hang éles, csattanó. Az ütőt a csellóvonó tartásától eltérően úgy markolják meg, hogy a hüvelykujj van a bot végénél. A csíkszentdomonkosi zenészek nem használják a hangszer pengetőhúrját (sok esetben ez hiányzik is az ottani gardonokról), a csípések helyett egy gombokkal vagy pénzérmékkel megtöltött fém cigarettatárcát ütögetnek bal kézzel a hangszer testéhez. Az ütőgardont hegedű kísérőhangszerének használják a csíki székelyek és a csángók, illetve az ottani cigányzenészek. A két világháború között a hegedű-gardon együttesek fokozatosan eltűntek, az utóbbi időben már csak Csíkszentdomokoson és a gyimesi csángók között található meg.
Jelenlegi ára: 180 000 Ft
Az aukció vége: 2021-01-06 14:42 .
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése